Vége. Az utolsó előadásával lezárult egy korszak a színháztörténelemben. Nehéz szavakba önteni, hogy miről szólt a darab. Szerelemről? Háborúról? Munkatáborról? Szenvedésről? Aktuálpolitikáról? Múltról? Jelenről? Halottakról? Élőkről? Arról a bizonyos János vitéz…

Mióta az eszemet tudom, szeretek színházba járni. Jó várni az előadás napját, kiöltözni, elmenni, megnézni a darabot, aztán az éjszaka maradékában (vagy még tovább) gondolkozni a látottakon. Mindig szerettem, de nem volt létszükséglet. Örültem, ha volt lehetőségem…

[taps] Spiró György: Egyéni képviselői javaslat [tapsvihar]a Nemzeti Színház arculatának fejlesztésére Tisztelt Elnök Úr!Tisztelt Képviselőtársak! Eleink hősies erőfeszítéseinek hála, a budapesti Nemzeti Színház a miénk lett, és most már örökké a miénk is marad.…

Az elmúlt hetekben jó néhány darabtemetésen voltunk. Fáj, hogy el kell engedni ezeket az előadásokat. Fáj, hogy a kedvenceinket soha nem láthatjuk többé. Nagyon nehéz a búcsú... Közkívánatra az utolsó Kvartett utáni tapsról készült fotók.