Sajnos mostanában valahogy elég ritkán jut időnk írni, mivel elkapott minket a tanév végi hajtás... Az iskolától igazán megszabadulnánk már, és szívesebben terelnénk a cselekményt a színház monodrámája felé. Meg aztán az idő is olyan, mint egy örök novemberi kedd hajnali délután. Semmi kedved semmihez, de ha lenne is, minek. Viszont muszáj lesz írnunk, hiszen a tettre nem váltott (azaz papírra nem vetett) gondolat megmérgezi a lelket. Reméljük nem kell ránk két-háromszáz évet várni, és minél hamarabb elkezdhetünk dolgozni. 

De minek is fecsérelek erre ennyi szót, a tett halála az okoskodás, a lényeg annyi, hogy megvagyunk, kicsit elhavazódtunk (olvadáspártiak vagyunk, tehát elsősorban várunk, de azért egy lapátszélességnyit már lapátoltunk is), és amint tudunk, megyünk!*

Pajtipuszi!

*azaz jövünk, bocsánat, ezt a két szót mindig összekeverem, a jönt meg a megyet...

:)

(Fotó: Puska Judit)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.