Az emberek szeretik a pletykát. Témát ad, lehet rajta csámcsogni, nevetni, természetesen mások kárára. De mi történik, ha mi magunk vagyunk egy pletykagyanús szituáció részesei? Ha barátunk 10. házassági évfordulójára rendezett partin semmi sem úgy megy, ahogy kellene? Ha a házigazda fülcimpán lőtte magát, felesége eltűnt, és a személyzetnek is nyoma veszett? A Centrál Színház Pletykafészek című darabjának 100. előadásán jártunk.

A darab szereplői pontosan a fent leírta szituációval találják szemben magukat. Az elsőként érkező házaspár az autóból kiszállva lövést hall, és odabent barátjukat, azaz New York alpolgármesterét vérző füllel találják. A férfi nincs beszámítható állapotban, éjjeliszekrényén váliumos üvegcse, amiből valószínűleg több tablettát is bevett. És eközben érkeznek a vendégek. Chris és Ken először megpróbálják titokban tartani az ügyet, hiszen egy alpolgármesternek nem tenne jót, ha kiderülne, öngyilkosságot kísérelt meg. Csakhogy nem bírják a nyomást, először csak az utánuk érkező párost avatják be, de az első felvonás végére már az összes vendég értesül az esetről, és együttes erővel próbálják megmenteni barátjuk és a saját jó hírüket.

Mert ugye senki sem vágyik a pletykára. Sem Ken, a neves ügyvéd; sem az adóügyekkel foglalkozó Lenny; sem a pszichológus Ernie; a közelgő választásokon indulni akaró Glen Cooper pedig különösen igyekszik elkerülni, hogy bármibe is belekeveredjen. Mikor megérkezik a rendőrség, pont Glennek ez a nagy "megúszni akarása" keveri bajba a társaságot: az őrmester már épp távozna, amikor mintegy mellékesen megemlíti, hogy neki itt semmihez semmi köze, ő még a lövést sem hallotta. A helyzetet végül Lenny menti meg, aki egy elsőre hihetetlen (de később kiderül, hogy talán annyira nem is lehetetlen) fedősztorival eléri, hogy a rendőr ne gyanúsítsa meg őket semmivel.

A díszlet egy házbelsőt ábrázol, minden megvan benne, amit egy alpolgármester nappalijába képzelnénk: kanapék, bárpult, a háttérben egy hifitorony. Bal oldalt egy lépcső található, az vezet fel az emeletre, ahol az egyik ajtó mögött ott fekszik a sebesült házigazda. Jobb oldalt ott a bejárati ajtó, melyen át a várt és a kevésbé várt vendégek érkeznek. 

A darab szereplői egytől egyig felszínes emberek, csak saját jó hírükkel és a pletyka elkerülésével törődnek. De akárhogy is próbálják elkerülni, a pletyka hatással van rájuk, ez okozza konfliktusaik jelentős részét is. Időnként egyikük fel-felszólal, hogy amíg nem tudnak biztosat, addig ne gondoljanak semmit, de igazából ezt senki se tartja be. Sőt, a pletyka még a házastársak közé is beférkőzik.

A kitűnő előadáshoz kitűnő szereplőgárda is társul: Nagy-Kálózy Eszter (Chris), Simon Kornél (Ken), Liptai Claudia (Claire), Rudolf Péter (Lenny), Scherer Péter (Ernie), Básti Juli (Cookie), Schmied Zoltán (Glenn), Bertalan Ágnes (Cassie) és a darab végén rendőrként feltűnő Cserna Antal és Gats Éva. Mindannyian remekül hozták az általuk megformált figurát, senkinek nem lehet panasza egyikükre sem. És ne felejtsük el természetesen a rendezőt, Puskás Tamást se, aki ismét egy remek előadást hozott létre.

Egy szó, mint száz, mindenkinek ajánlom a darabot. Igazi kikapcsolódást nyújt, én remekül szórakoztam, volt, hogy majdnem leestem a székről a nevetéstől. Egy remek, szórakoztató előadás, ami bár nem fogalmaz meg senkiben korszakos kérdéseket, de azt azért talán mindenki végiggondolja a színházból kifele menet, hogy ő maga mennyit is szokott pletykálni... És természetesen bennem azonnal felmerült az egyik legfontosabb kérdés is: "Mikor jövünk legközelebb?" :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.