A rendkívül sikeres Igenis, miniszterelnök úr! c. előadást már kétszer volt szerencsém látni az Átrium Film-Színházban. Alább olvasható egy házi készítésű értelmező szótár az előadásról :)

(Fotó: atriumfilmszinhaz.hu)

[A bejegyzés a "Nincs időnk írni, mert érettségizünk / versenyzünk / videót készítünk / ünnepséget rendezünk / szalagavatózunk / tanulunk / tanítunk / néha alszunk, de azért már kéne valamit kirakni" projekt keretében valósult meg.]

Átrium Film-Színház  - a Vaknyugat után a Kultúrbrigádnak megint sikerült egy olyan előadást létrehozni, ami folyamatos teltházzal megy az Átriumban. Szinte lehetetlen jegyet szerezni, várólista van hetekre előre.

Bernard Woolley - a miniszterelnök személyi titkára a tipikus lótifuti karakter, aki okoskodó, de nem gyakorlatias. Sir Humphrey állandóan kioktatja a szegény fiút, ez az egyik fő humorforrás az előadásban. Ficza István lenyűgöző a szerepben, különösen az elején a "megragadjuk a bika szarvát és beleugrunk a közepébe" elmutogatásánál...

Claire Sutton - a kommunikációs tanácsadó a történet "furfangos nőszemélye". Parti Nóra kiválóan játszik, és a ruhái is igazán jók :)

Diplomáciai botrány - az első felvonásban kibontakozó diplomáciai probléma egészen furcsa kérdéseket vet fel. A szünetben megindul a nézők fantáziája, hogy vajon ebből hogy jönnek ki jól a britek. A második felvonásban aztán egy-két nem várt csavarral megoldják a dolgot.

Európai Unió - és ami nem tagja annak... A trinanoni békeszerződést bemutató jelenet az egyik személyes kedvencem. Zseniális ötlet, ahogy Sir Humphrey "hülyéknek magyarázós" stílusban, ollóval szétvagdossa a történelmi országot kisebb részekre, majd celluxszal ragasztgatja őket :)

Globális felmelegedés - a történet végén univerzális megoldásként hozza fel Sir Humphrey a globális felmelegedés problémáját. És szerényen javasolja is magát, mint globális felmelegedésügyi biztos...

Hacker, James - ki??? Ja, igen, a miniszterelnök... Ő igazából egy báb, abszolút nem ért a kormányzáshoz. Hevér Gábor hozza a tőle megszokott magas színvonalat, végig borzasztó viccesen játssza az értetlent. 

Igenis, miniszterelnök úr! - a cím az előadás egyik kulcsmondata is. A szereplők mindig egy kis iróniával mondják, hiszen igazából a miniszterelnököt mindenki befolyásolja.

Jonathan Lynn és Antony Jay - a brit írópáros bizonyára nem is álmodott arról a televíziós sorozat megírásakor, hogy az alkotásuk ilyen sikeres lesz néhány évtized múlva. És ilyen aktuális még mindig...

Kumranisztán - a furcsa nevű ország furcsa nevű külügyi képviselői felforgatják az egész történetet. Némedi Árpád kumrán nagykövetként egész jó; kár, hogy csak kevés szerepe van a történetben.

Magyarország - a fordítóknak köszönhetően Mo. is belekerült a történetbe, méghozzá nem is akárhogy! Láthatatlan kulcsszereplője a történetnek a magyar szakács és lánya,  és persze a remek magyar konyha :)

Olajvezeték - a kumrán olajvezeték építése a mai híreket olvasva még viccesebbnek hat. De a legszebb a történetben, hogy a 2010-ben írt angol dráma szöveghű fordítására sokan mondják, hogy magyar aktuálpolitikai kérdésekről szól - úgy látszik, nincs új a nap alatt...

Politika - az egész előadás a politikai játszmákról, a kormányzás hátteréről szól. Ingoványos talaj, de a darab jól megállja a helyét: nem süllyed alpári szintre.

Reset gomb - a másik kedvenc jelenetem, mikor Sir Humphrey egy gombnyomással kitörli Bernard telefonjának teljes memóriáját. Alföldi zseniális...

Sir Humphrey - a háttérből-szálakat-mozgató és mindig-tökéletesen-időzítő iskolapéldája Sir Humphrey karaktere. Alföldi Róbert előadásában egy élmény nézni - érdemes a mimikájára külön figyelni!

Tepertős pogácsa - a Vaknyugat-beli pástétom leveles tészában után itt egy újabb remek harapnivaló kapott főszerepet: a magyar tepertős pogácsa.

Úristen - Sir Humphrey egyik belépője van kihegyezve erre a poénra a második felvonás vége felé. Tökéletesen sül el, bekerült a kedvenc belépőim top10-es listájára :)

Véget nem érő mondatok - a kabinetfőnök borzasztó hosszú mondatai nem ritkán nyíltszíni tapsot kapnak. Nem véletlenül; a kifulladásig hadart mondatokat betanulni ilyen jól - nem kis teljesítmény. Emellé még színészi játékot is tenni - kiemelkedő.

Whiskey - az ál-könyvespolcok mögött rejtőző alkoholos üvegek majdnem annyira közkedvelt szereplői a darabnak, mint a tepertős pogácsa. Valakinél mindig ott van egy kis pohár whiskey vagy konyak - ezt a stresszt nehéz is enélkül elviselni...

Znamenák István - a rendező úr szuper előadást rakott össze: érdemes küzdeni a jegyekért!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.