Vége. Az utolsó előadásával lezárult egy korszak a színháztörténelemben. Nehéz szavakba önteni, hogy miről szólt a darab. Szerelemről? Háborúról? Munkatáborról? Szenvedésről? Aktuálpolitikáról? Múltról? Jelenről? Halottakról? Élőkről? Arról a bizonyos János vitéz előadásról? Leginkább mindről együtt. Egyedülálló volt a maga nemében, és még nagyon sok estén keresztül teltházzal pótszékekkel párnajegyekkel játszottak volna. De ennyi volt.

2011. február 25. - 2013. május 16.

Negyvenegyszer* éltünk avagy a tenger azontúl eltűnt semmiségbe.

(* ennyiszer volt színpadon összesen, beleszámítva a két POSZT-os előadást is)

[Ez a bejegyzés az "Élesítsük végre a félig befejezett posztokat, mert most van időnk rá" projekt keretében valósult meg.]

Az Egyszer élünk... volt a leghosszabb előadás a repertoáron (3 óra 55 perc két szünettel, taps nélkül). Ezért sem lehet róla csak pár szóban beszámolni. A három felvonás minden perce, minden mondata egy külön élmény. Összetett, bonyolult, nehéz. Első nézésre nem is lehetett mindent megérteni. Nem állítom, hogy kétszeri nézésre minden világos lenne (kiváltképp 17 évesen - a darab az 1940-es, '50-es, '60-as években játszódik). Nem próbálom meg elmesélni a történetet, biztosan kihagynék valamit. Inkább megpróbálom átadni az érzést...

BORISZ Állj, állj, állj, állj! Mi csöpög, emberek? (széken állva)
LÉNA Én is hallom! Csöpög! (tényleg csöpög valami)
SZERGEJ Szétcsöpögi a gyönyörű muzsikát!
LÉNA Össze!

Csönd, csöpög.

ILON Hallom én is...
IMRE Ilon!
ILON Mi van? Itt hallom az orromban... (csönd)
GEDI BÁCSI Ez az izé csöpög itt, pedig már nem is esik.
KÁROLY Megszívta magát a cserép.
BORISZ Miért nem csináljátok meg Károly?
ILON Megcsináljuk...
KÁROLY Miből tiszt úr, kérem? A kocsmát se volt miből összerenoválni, hát maradt a zsinagóga, mert a többi zsidók, ugye...
SZERGEJ Mi?
KÁROLY Huss.
PAULA Sajnos.
KATI Igazából nem is a zsidók, csak ezzel mérjük az időt, mert a többi ó... olyan szerkezet, amivel az időt szoktuk...
GEDI BÁCSI Vízóra.
OROSZOK Óra? Hol? (fegyvert ragadnak, átrohannak a kocsmaasztalhoz)
LÉNA Elvtársak, óra!
MAGYAROK Nem, nem!
KÁROLY Időmérő vízi célszerszám!

HORVÁTH JÁNOS (jő) Adjon Isten.
KÁROLY Megmondtuk, hogy ne engedj be senkit!
JÓSKA De hát vak...
GEDI BÁCSI És ha mindenki vak lenne, akkor mindenkit beengednél?
TISZTELETES Elnézést, uram, a nézőknek kint kell várakozni.
HORVÁTH JÁNOS És a látóknak, Tiszteletes úr?

JÓSKA Azt a betyár... Jancsi... Hányszor ruháztalak meg! De csak mert komenista voltál! (kacagnak)
HORVÁTH JÁNOS Vagyok, Jóska, vagyok.

IMRE Semmi baj... Nem azért, Jancsi, de ha jól emlékszem, hát nem úgy volt, hogy te ott maradtál halva az út szélén, szöcske?
HORVÁTH JÁNOS Jaj, Imre, hosszú sora van annak... (Kati és Gitta leülteti) amikor levettétek a forró lábost a hasamról és otthagytatok az út szélén, (Imre: Ő kérte, hogy hagyjuk ott!) bizony azt hittem, itt hagyom az árnyékvilágot, de megmentettek a bányászok.
PAULA Bányászok?
HORVÁTH JÁNOS Hét kicsi ukránbányász! (Szergej: Ajajaj...) De ilyen kicsik ám, és bevittek egy kicsike házba... egy gyönyörű fiatal lány ápolt, nem olyan gyönyörű, mint Ilonkám, a haja fekete volt, mint az ében, a bőre fehér, mint a hó... ápolt... (Zolika: Hazajött a Jancsi bácsi!) (a három orosz ránéz) Rügyfakadáskor indultam gyalogszerrel haza. Ahogy megyek a hegyekben, egyszercsak megcsúsztam, (Imre: Jézusom!) és beléhengeredtem egy feneketlen szakadékba. Hát a szakadék csordultig volt halottakkal, mint égen a csillag... (Gedi bácsi: Még szerencse!) de nők és gyerekek is... mindnek össze volt drótozva a kis keze hátul, annyi lyukat ütött rajtuk a géppuska, mint a rosta lika, de tán még annál is eggyel többet. És akkor azt mondtam, Uram, nem akarom látni. És az Úr - végtelen az ő irgalma - azt mondta, jó.
TISZTELETES Hallottad az Ő hangját, János?
HORVÁTH JÁNOS Nem én, Tiszteletes úr, csak elvette a látásom.
TISZTELETES Igen. Ő az. (csönd)

VAN GOGH Szorosabbra szövitek az internacionalizmus szálait a felszabadító szovjet hadsereg és az öntudatra szikkadt, dolgozó magyar nép, - hálája örökké égni fog - között?
LÉNA Őrnagy elvtárs...
VAN GOGH Hát szabad ilyet? Befolyásolt állapotban randalírozni? Botrányt okozni? Csintalankodni? Az imperializmus kerítőhálójában korszakos ellentétbe kerülni a szocialista erkölccsel és a szocialista realizmus szöges vívmányaival? (Szergej elé szökell) Szabad?

TISZTELETES Kérem, őrnagy úr... Feszült mindenki, feszült az egész ország, és feszült benne minden férfi és nő...

GEDI BÁCSI Ne basszunk már szekéren!
VAN GOGH Igen? (füleket emésztő szándékkal lendül)

GEDI BÁCSI Állatok ezek... állatok!
BACSKÁDY Ugyan már...
BANDI És a Van Gogh? (Bandi befejezi a szerelést)
PAULA Bandi, ne! (Zolika: Ne vangógozzál!) (Gitta skálázva: Jön, jön, jaj!)
BACSKÁDY Van Gogh?
KATI Az. Egy őrnagy. (Károly: Orosz!) Azt mesélik, hogy az illegalitásban nevezték el Van Gogh-nak.
BACSKÁDY Szeret festeni?
BANDI Nem. Szereti levágni az emberek fülét. Mást is hébe-hóba, de a fülüket mindig.

VAN GOGH És ha Sztálin elvtárs meghallja a pörpatvart, és könnyekkel álmélkodva kérdi, őrnagy elvtárs, merre-miért ricsajozik ez a sok óvodás? Mit mondok neki? Tán azt, hogy nem óvodások ám, Sztálin elvtárs, hanem a fasiszta hordák igája alól felszabadított baráti népi paraszttömegek? Lenin, mint fénykép szobám falán, hüledezik majd Sztálin elvtárs, felnőtt emberek ilyen zenebonát képesek csapni? Mi lenne, Sztálin elvtárs, ha uccu neki, vesd el magad hűvös halomba tarkón lövetném az egész uszályba került kompániát? Ilyen mocskos, vérszívó kulákbandára golyót fecsérelni, őrnagy elvtárs, így ő. Leköpik a kezet, amely enni ad nekik? Hát ne basszunk már szekéren! (megköszöni Gedi bácsinak) És ha csendre és móresre tanítanók őket Sztálin elvtárs? Ettől eddig... büntető-javító-átnevelő-tanító-építő-úttörő-munkatáborba velük.

PAULA Segítsen, Jóska!
TÖBBEN Jóska! Segíts, Jóska! Jóska bácsi!
GITTA Segítsen, Jóska bácsi!
JÓSKA Természetesen, Paula... ezért vagyok! (Jolán ládáját a teherautó elé rakja) Erre, Paula, erre! Föl a platnira! Szépen, óvatosan!

(aki bújt, bújt, aki nem, nem, a teherautó el)

(mindenki el, aki nem marad)

FÜGGÖNY

IMRE, MAGYAROK
el kell menni, ha esik is
bárha nehezen esik is
nehezen esik a járás,
tőled, apám, az elválás
BANDI Te Imre! Mi volt apád kedvenc nótája?
IMRE Hát a komámasszony, engedjen fel... de azt itt most nem lehet...
BANDI Dehogynem, ő is ezt akarná!
IMRE Gondolod?
BANDI Tudom!
IMRE Jó...
IMRE, S MIND
komámasszony engedjen fel az ágyra
hadd tegyem a jobb kezem a farára
nem csinálok semmi gorombaságot
csak éjfél után megoldom a gatyámot!

TOLMÁCS Hogy fog Szovjetunió-szerte hullani a hó, elítéltek, ha maguk nem verik a termelőerkélyen az eszköznagypárnát? Hogyan fognak a szovjet munkások gyermekei, a vidám úttörők szánkázni?

KATI Gitta a lágerparancsnok szeretője volt.
GITTA Jól van, nektek vittem enni...
KATI A lágerparancsnoknak, aki járványkor kétszáz beteg lázát úgy vitte le, hogy pucéran kikergette őket a hóba. Megfagytak egy szálig.
HADNAGY Szabályszerű.
ŐRNAGY Abszolúte!
SZÁZADOS És volt járvány?
ASSZONYOK (nem...)
HADNAGY Nahát.

JOLÁN Tudjátok, én eddig is halott voltam, engem nem fog az ilyen meg a többi...
KATI Halott voltál, Jolán?
IMRE Mióta?
GITTA És hogy haltál meg?
JOLÁN Hát csak úgy, hogy láttam belülről a gázkamrát. Ej, de rossz helyen voltam... Alighogy leszálltunk a vonatról, ott bóklászik egy obsitos katona, azt kérdi, mit kerestek itt, ahol a madár se jár? Jaj, ha hazaeszi a fene a doktor urat a hófehér köpenyében, nekem tűz lesz, nektek füst! De már akkor kiabált is a doktor úr, idegen szagot érzek, kutya egye a véreteket, holló a húsotokat! Jaj, bújjatok bé a kacsalábon forgó palotába vagy a pincefürdőbe, így az obsitos katona, mert mingyárt itt talál titeket a doktor úr a fehér köpenyében, s akkor nekem tűz lesz, nektek füst! Uccu, bebújtunk inkább a pincefürdőbe, de az olyan volt, hogy még vízvezeték se volt a zuhanyhoz! Vetkőzzetek le, mondta az obsitos katona, mert nektek tűz lesz, nekem füst! Sírt, rítt a Gyurika, de mondta neki édesanyám, nem lesz semmi baj. A négy kéméyeken, hoztak is ajándékot, meg nem is, becsörrent az iskatulya Zyklon B. No, lett is olyan csönd, amely miatt az Úr elválasztotta a földet a levegőégtől. Nekünk lett füst és nekünk lett tűz, mert bizony mind elégettek minket a kidőlt-bedőlt kemencékben egy szálig. Aztán ízzé-porrá törték a csontjainkat, zsip-zsup, zsákokba lapátolták, volt ott egy folyó, volt azon egy aranyhíd, és arról beleöntötték a folyóba, és az egészet illa berek, nádak, erek, elvitte a víz. Holnap legyen a ti vendégetek.

TÁBORNOK Három! (a magyarság szétrebben)
ŐRNAGY És e vót a három. (halk, tétova magyarázatok a magyaroktól)
TÁBORNOK Magyarok! Hát mi volt ez? (Magyarok: Bocsánat! Elnézést!) A mainak és modernszerűnek vélt színjátszás helyett a Párt a remény színházát szerette vón látni! Egy mosolygós igent a ránk erőszakolt, naturálnihilista nem helyett. Nem az életet, hanem annak égi mását. Erre kendtek szembegyalázzák nekem a János vitézt, véle a Sándor bácsit? Ne basszunk már szekéren! Értékeket kell felmutatni, mint a munkáserény, az osztálytisztesség és parasztbecsület! A dolgozóknak kirívó példára van szükségük. E lehetett vón a János vitéz! Nohát... a válasz előtt tegyük fel a kérdést! (Imre: Mindig!) (Magyarok: Köszönjük!) Hát mit csináljak én most kendtekkel? Kendtek mit csinálnának magukkal?
HADNAGY Tábornok elvtárs... Nem köll vélök elszámolni.
TÁBORNOK Tudom, tudom... De mocskoljuk bé az évezredes szovjet anyaföldet ilyen sehonnai bitangok vérivel? Ráadásul a végén karikásostorral se tudjuk kiverni a halottaikat! Nem! Maguk arra sem méltók, hogy a gyönge hamvukat a malterba keverjük a szocializmus építésénél! (leül) Takarodjanak a Párt elől, vissza a Kárpát-medencébe, amíg szépen vagyok, és ott gondolkodjanak, mert van min. (zene indul)
ŐRNAGY Hogy menjenek, tábornok elvtárs, mint a szél, vagy mint a gondolat?

FÜGGÖNY

TISZTELETES Ilonkám, nézd csak, ezt kell a Sáfár elvtársnak lelepleznie... (leleplezi)
ILON Ó, be spontán...
TISZTELETES Az Örök Vízóra...
JÓSKA Képzőművészet...
BACSKÁDY Kicsit az én ötletem is... A felszabadító hősi szovjet csapatoknak hálául. A sok boldog óra miatt, amit hoztak, emlékére.
TISZTELETES Szakrális mementó!
ILON Nem működik?
BACSKÁDY Nem nem működik, hanem nem csak egyszerűen időt mér, viszont korszakokat... Néha alig csurran-csöppen, máskor meg negyven napig egyfolytában... fúúúú... (ábrázolja)

(Bakter futva jön a jelzővel)

BACSKÁDY Bassza meg! Bassza meg!
TISZTELETES Várj, lehet, hogy visszatolat? Jön. Nem. Bocsánat, ezt a két szót mindig összekeverem, a jönt meg a megyet...

Kék tó, tiszta tó
Melyből az élet tüze támad
Add vissza, nékem őt
Szép, szerelmes Iluskámat.
Kék tó, tiszta tó
Sokkal vagy szívemnek adósa.
Add vissza nékem őt
S légyen tiéd ez a rózsa!

Egy rózsaszál, szebben beszél,
Mint a legszerelmesebb levél,
Nem tud az írni, aki küldte
Mert aki küldte, már nem él.
Nyugszik a csöndes temetőben
Szemét lezárta a halál,
De él szerelme, ez a rózsa
E rózsa, rózsa, rózsaszál.

FÜGGÖNY

Egy ideális világban szerintem az Egyszer élünk... szövege kötelező olvasmány lenne. Mong Attila könyvének felhasználásával Mohácsi János és Mohácsi István valami olyan produktumot hoztak létre, amiben véleményem szerint pontosabban meg van fogalmazva a második világháború utáni szocialista rendszer összes velejárója, mint a történelemkönyvemben. És emellett még az aprólékosan kidolgozott szövegben olyan utalások is el vannak rejtve, - mint például a barguzini Petőfi-történet - amik az értő fül számára igazi csemegék. Az előadást Kovács Márton zenéje tette még inkább felejthetetlenné. A zene fokozta a hangulatot, új és még erősebb érzéseket adott hozzá az élményhez. 

Az Egyszer élünk... a szereplőket tekintve is egyedülálló előadás volt. A zenészekkel együtt 28-an szerepeltek benne. Ez elsőre soknak tűnhet, de ha belegondolunk, hogy itt egy falu életéről van szó, akkor igazából kevés is a 21 színész a színpadon... Nem fogok mindenkit felsorolni, aki szerepelt benne, de azt el kell mondanom, hogy mindenki - kivétel nélkül - tökéletesen játszott, és le a kalappal előttük, hogy estéről estére bírták a közel 4 órás megfeszített munkát. A szöveg sem könnyű, énekelni is kell, egyszóval hihetetlen teljesítményt nyújtottak. Egy pár színészt azonban külön is meg kell említenem, mert a sok szuper alakítás közül kitűnt néhány, ami megér egy misét.

Először is Kulka Jánost emelném ki. Az első felvonásban Van Gogh-ként, a másodikban szovjet tábornokként, a harmadikban pedig Dr. Sáfár Györgyként szerepel. A három karakterben közös, hogy mindegyik kegyetlen, hűvös, borzasztó dolgokra képes, és mind a három faarccal, szinte már mosolyogva viseli a szenvedés látványát. Kulka János nagyon jól játszik, az általam látott darabok közül véleményem szerint ebben volt a legjobb. A Sirály c. előadás után kijelentettem, hogy ő a belépők embere. Erre az előadásra is igaz: amikor megjelenik az első felvonásban, még a nézőtéren is megfagy a levegő.

A másik lenyűgöző alakítás Makranczi Zalán nevéhez fűződik. Horváth Jánosként a hősszerelmestől kezdve a csalódott férfiig széles skálán játszik, a csúcsra a Kék tó szebben beszél c. dal alatt ér. Ebben teljesedik ki Hevér Gábor Bundy Imréje is, aki az első felvonásban Ilon második férjeként és János barátjaként folyamatosan örlődik, hogy mit tegyen (a te... az én... Ilonkádjám). Végül a harmadik felvonásban már együtt énekelnek az elveszített szerelemről.

Stohl András is pazarul játszott. Leginkább a Tiszteletes szerepében alakított felejthetetlent: az utolsó mondatok szinte beleégnek az ember gondolatai közé. (Ezért is volt olyan megrázó, amikor a Búcsúgálán elkezdte mondani a szövegét. Aki ott volt, tudja, hogy miről beszélek...)

A női karakterek közül Radnay Csilla Ilonja volt bravúros. Az első és a harmadik felvonás közötti éles kontraszt miatt meghatározó szereplője a darabnak. A Jolánt alakító Tenki Réka kevés szövegével is emlékezetes volt, ma is gyakran eszembe jut törékeny nő, aki mindig ej, de rossz helyen van...

Az Egyszer élünk... számomra több szempontból is az egyik legfontosabb előadás. Ennek a darabnak köszönhetem, hogy színházrajongó lettem. Ez volt az első nemzetis előadásom. Már az első szünetben úgy éreztem, hogy ezt még egyszer látnom kell, és erre lehetőségem is nyílt: az utolsó előtti előadást néztem meg. Ez az első darabok egyike volt, amit elbúcsúztattunk. Nem voltam ott, de a képek és videók megnézése közben elfogott valami - akkor még megmagyarázhatatlan érzés - és ez később, a további darabtemetések alkalmával csak fokozódott. Aztán a Búcsúgálán ébredtem rá, hogy ennek most vége. Soha többet nem fogom látni ezeket a darabokat ebben a formában. 

Nehéz erről az előadásról beszélni. De nekünk, akik láttuk, szerintem beszélnünk kell róla. El kell mondani azoknak, akik nem láthatták, hogy volt egyszer egy Egyszer élünk avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe c. előadás a Nemzeti Színházban, ami más volt, mint a többi előadás. Ami több volt. Ami rólunk, magyarokról szólt. Ami nekünk szólt. Ami hozzánk szólt.

Néha elalvás előtt eszembe jut egy-egy pillanat az előadásból, és olyankor újra átélem azt, amikor először ültem azokban a székekben, először láttam azokat a színészeket, először hallottam azt a zenekart játszani, először csöppentem bele a színház varázslatos világába, először éreztem a saját szívdobogásomat egy színdarab alatt, először tapsoltam tiszta szívből percekig, amikor először voltam a Nemzetiben. Aztán a tenger azontúl eltűnik semmiségbe...

Bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem. (csönd) János 12,24.

a napra lehet nézni

függöny

FOTÓK: Gordon Eszter, nemzetiszinhaz.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.