Székely Csaba Bányavirág című drámájában három fontos dolog van: pálinkás üveg, pálinkás pohár, és pálinka. Ezek körül pedig kialakul egy kerek kis történet, szerelemmel, bánattal, öngyilkossági rátával, hat hónapos macskával, és kompóttal fűszerezve. 

(Fotó: Znamenák István, nemzetiszinhaz.hu)

[Ez a bejegyzés az "Élesítsük végre a félig befejezett posztokat, mert most van időnk rá" projekt keretében valósult meg.]

A Nemzeti Színház Bányavirág c. előadása több szempontból is biztos siker: a szöveg fantasztikus (Székely Csaba drámatrilógiája keserédes humorral mutatja be az erdélyi hétköznapokat, azok minden gondjával együtt), a színészek fenomenálisak (László Zsolt és Stohl András sokadszorra játszik együtt, de most kivételesen jól működik az összhang), a díszlet zseniális (az utolsó szögig elhisszük, hogy Erdélyben vagyunk, belépéskor még az átható pálinkaillat is ott terjeng a levegőben), és a rendezés is lenyűgöző (Sebestyén Aba sikerrel vette a nehéz akadályt - meghívott rendezőként kihozta a színészekből a tehetségük legjavát). 

A történet középpontjában Vajda Iván áll, aki egykor tele volt életkedvvel, akaraterővel és álmokkal, azonban a bánya bezárása, és apja betegsége a pálinkás pohár felé fordította. Féltestvére Ilonka, aki apja miatt költözött haza a városból a faluba. A fiatal lány mindig mosolyog, és próbál Iván kedvére tenni. Apjukat Mihály kezeli, aki talán még a rendelési idejét is a kocsmában tölti... Ő házas ember, mégis beleszeret Ilonkába, aki viszontszereti őt. Ivánba pedig Irma szerelmes, a helyi földműves felesége. A nő szorgalmasan hordja a kompótot Ivánéknak, bár a férfi nem is szereti azt, csak úgy tesz, mintha... Illés, Irma férje pedig tehetetlenül nézi ahogy felesége elhidegül tőle. Végül csendesen félreáll az útból: felakasztja magát. A temetés után Iván és Mihály részegen sok mindent elmondanak egymásnak (noha nem mindig hallják egymást), végül a darab zárásaként megérkezik az ajándék TV, melyben Iván videóinterjúja látható. Beszámol egy elképzelt, ideális állapotról, melyben minden szép és jó. A valóság persze sokkal kiábrándítóbb...

A dráma alapvetően szomorú végkicsengésű. Iván magányosan kergeti az álmait; Mihály fontolgatja az öngyilkosságot; Irma rájön, hogy a férje nagyon szerette őt; Ilonka visszamegy a városba; Illés pedig ugye meghalt. Akkor miért van mégis, hogy az előadás közben többször fennállt a veszélye, hogy megfulladok a nevetéstől?

A szöveg a kulcs. A humora sötét, mégis hihetetlenül szórakoztató. Rögtön az elején megalapozzák, amikor Mihály és Iván a beteg hátralévő idejéről beszélgetnek:

MIHÁLY Semmi értelme. Nem fogok én most becslésekbe bocsátkozni.
IVÁN De legyél szíves, bocsátkozzál becslésekbe, ha nem akarod, hogy a fejeden vesszen kárba ez az üveg pálinka, széttörés segítségével.
MIHÁLY (sóhajt) Úgy három hónap.
IVÁN Három?
MIHÁLY Vagy négy.
IVÁN Négy hónap?! Két hónapot jósoltál másfél évvel ezelőtt!
MIHÁLY Mondtam, hogy nem akarok becslésekbe bocsátkozni.
IVÁN Meg is értem. Kurva szar becsléseid vannak. Meteorológusnak kellett volna menned, nem doktornak.

De a darab legjobb része szerintem az, amikor "A szín elsötétül, harangzúgás hallszik, majd kivilágosodik. Bejön Iván és Mihály. Fekete zakót viselnek, mindketten ittasak. Iván az asztalhoz megy, tölt két pohár pálinkát." A szövegkönyvben ez csak két sor, az előadásban azonban 10 percig próbálnak "bejutni" a házba. László Zsolt és Stohl András elképesztőek: szavak nélkül is halálosan viccesek, ahogy az ablakon keresztül próbálnak bemászni (de először persze a pálinkát megszerezni).

László Zsolt Iván szerepére nagyon jó választás: minden szempontból tökéletesen játssza az élet viszontagságaitól meggyötört agglegényt, aki számára a pálinka a megoldás mindenre. Mint ahogyan Stohl András is fantasztikus Mihály: az örökké dülöngélő doktor figurája igazán hatásosra sikerült. Ilonkát Tompos Kátya alakítja - a törékeny színésznő remekül formálja meg a városi lány karakterét, aki végül nem bírja tovább a falu nyomorát, és visszaköltözik. Irma szerepében Söptei Andrea parádézik, teljes erőbedobással adja elő a "szomszédasszony" karaktert. Illés pedig Szarvas József: mást nem is tudnék elképzelni erre a szerepre, úgy jó, ahogy van.

Hosszú idő óta ez az első bejegyzés, melynek végén nyugodt szívvel ajánlom a darabot. Egyelőre úgy néz ki, hogy repertoáron marad az előadás, jövőre is látható lesz a Nemzeti Színház Kaszás Attila Termében. Így hát ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy jóízűt nevetni, de nem riad vissza attól sem, hogy esetleg utána elgondolkodjon a történet mélyebb értelmén.

Ez sincs már repertoáron... A szöveg azonban megjelent Székely Csaba - Bányavidék drámatrilógia c. kötetében (Magvető, 2013), ajánlom mindenki figyelmébe. Érdemes elolvasni, lehet sokat nevetni, aztán érdemes elgondolkodni is...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.