Hozzávalók:

• 2 testvér
• 1 Isten illetékességének terjedelmén kívül eső kisváros
• 1 üveg krumplipálinka
• 1 zacskó Chio chips
• 1 alkoholista pap
• 150 perc kilátástalanság (1 szünettel)

Tálalás:

• Martin McDonagh: Vaknyugat
• Átrium Film-Színház
• 2013. június 1.
• 2013. október 3.

(Fotó: Mészáros Csaba, flickr.com/photos/90376618@N05/sets/72157632464292842)

Elkészítés, avagy 8 dolog, ami eszembe jut az előadásról:

1. Valene és Coleman

   A darab főszereplői a testvérek, akik agglegényként élnek a szülői házban, teljesen egymásra utalva (az eredeti verzióban középkorúak, itt 30 év körüliek). Valene mániákusan gyűjti a gipszből készült szent-szobrocskákat, míg Coleman titokban pálinkát lop bátyja készletébôl. A ház Valene tulajdona (ezt minden tárgyra rá is írja filccel), mert miután Coleman lelőtte apjukat, Valene megegyezett vele, hogy nem adja fel a rendőrségen, ha lemond az örökségéről. Valene napjában többször testvére orra alá dörgöli apjuk szándékos megölésének bûnét, és ezek olykor verekedésig fajuló veszekedésbe torkollanak. A második felvonás elején felcsillan a remény a kibékülésre: Welsh atya halála után őszinteségi hullám tör a fiúkra, és elkezdik egymásnak bevallani a régi rosszindulatú tetteiket. A kezdeti csip-csup ügyek után komolyabbra fordul a dolog, egymást túllicitálva vallják be bûneiket ("Teszek egy lépést hátra" - mondják, miközben egyre durvul a helyzet). Kiderül, hogy Valene lökte meg Coleman gyermekkori szerelmét úgy, hogy beleállt egy ceruza a torkába; majd Coleman bevallja, hogy ő vágta le Valene kutyájának fülét. Ez a második felvonás mélypontja: a testvérek már egymás halálát kívánják. Végül "fegyverszünetet kötnek" és elmennek kocsmázni. De Valene még hozzáteszi, hogy biztosan nem fogja kifizetni öccsének az italát. Később tudtam meg, hogy az eredeti verzió ennél durvább véget ér: Coleman világgá megy, Valene pedig felgyújtja a házat… (Javítás: a magyar wikipédián hibásan szerepel a cselekmény befejezése, a Kultúrbrigád és az Átrium Film-Színház közös produkciója 100%-ban az eredeti McDonagh-i szöveget veszi alapul. Köszönjük a Kultúrbrigádnak az észrevételt!)

2. Alkoholista atya
   

   Nem tudom eldönteni, hogy mellékszereplőnek vagy főszereplőnek tekinthető-e Welsh atya, akinek mindig elrontják a nevét. Ha a színpadon töltött idejét nézzük, akkor mellékszereplő, ha a történet alakulására és a nézőkre gyakorolt hatását, akkor abszolút főszereplő... Ő rajta látszik leginkább, hogy a körülmények miatt tart ott, ahol. Hetente többször válságba kerül a hitével, és olyankor a kocsmába menekül vigaszért. Közben pedig ő a 12 év alatti női labdarúgó csapat edzője is. Csapnivaló pap és rossz edző, de jó ember. Sokszor felemlegeti, hogy rossz lelki vezető, hiszen még arra sem tudja rábírni a híveit, hogy meggyónják a gyilkossági ügyeiket, és mert túl sok öngyilkosság történik a városában. Végül ő maga is öngyilkos lesz: így próbálja Valene-t és Colemant rávenni, hogy bocsássanak meg egymásnak. Az első felvonás végén Welsh atya búcsújelenete hihetetlenül mély és megrázó, a feszültséget szinte vágni lehetett a nézőtéren. A legabszurdabb pedig, hogy azok után, amit tett; a pokolra kerül, hiszen az öngyilkosok a katolikus vallás tanai szerint nem kerülhetnek a mennybe. Ez a megdöbbentő tény a fivéreket és még a nézőket is sokkolja...

3. Kicsilány
   

   Az ő karakteréről nekem Nyina jut eszembe Csehov Sirályából. Mindenki szerelmes belé, de ő az elérhetetlenre vágyik: Welsh atyára. Az első felvonásban bohókás, szeleburdi viselkedése megmosolyogtató. Aztán a második felvonásban letargiába zuhan a pap elvesztése miatt. Mi pedig tehetetlenül nézzük, ahogyan egyre rosszabb állapotba kerül. 

4. NYomor és kilátástalanság
   

   Az egész alaphelyzet kilátástalan, semmi remény egy jobb jövőre. Kétségkívül elszomorító, hogy még akkor sem lenne esélyük Valene-éknek a normális életre, ha kibékülnének. Egy Isten háta mögötti, elszigetelt kisvárosban élni nem könnyű, és ezt figyelembe véve nem olyan nehéz elképzelni, hogy mindenki masszív alkoholista. Székely Csaba Bányavirágja pedig megmutatja, hogy nem csak Írországban léteznek ilyen Leenane-féle helyek, hanem itt a szomszédban, Erdélyben is. Ez pedig roppant elkeserítő...

5. Utálat

   Coleman és Valene sokszor hangoztatják, hogy mennyire utálják, gyűlölik egymást. Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés: tényleg így éreznek, vagy csak mondják? Tényleg felmerülhet bennük, hogy megöljék a saját testvérüket? Aztán eszünkbe jut: hiszen Coleman a tulajdon apját lőtte agyon! Borzasztó élethelyzet, tragikus sorsok. Mi, nézők, pedig tehetetlenül ülünk a nézőtéren. És ki tudja, lehet, hogy a mi szomszédaink is ilyenek. Mit tehetünk?...

6. Groteszk és abszurd
   

   groteszk (ol > ném) 1. furcsa, különös, torz 2. olyan, amiben a nevetséges és az ijesztő keveredik
   abszurd (lat) 1. képtelen, lehetetlen 2. értelmetlen, esztelen
   A Vaknyugat groteszk humora utólag nagyon felkavaró. Az előadás végén jövünk rá: ezen nevettünk?? És mégis, másodszori nézésre is nevettem. Miért? Szomorúan, szánakozva, szörnyülködve nem lehet kibírni ezt a két és fél órát. Képtelenség. Kell lennie feloldozásnak. A humor kizökkent a darab komorságából, és egy kis vidámságot csempész bele. Ráérünk utólag elgondolkodni az abszurd helyzetek során, amik miatt a darab olyan emlékezetes.

7. Alapmotívumok

   A teljesség igénye nélkül: krumplipálinka, hasábkrumpli (Chio...), gázrezsó, szobrocskák, változatos káromkodások, pástétom leveles tésztában, temetés, öngyilkosság, gyilkosság, focimeccs, katolikus hit...

8. "Teszek egy lépést hátra!"
   A színészek egytől egyig fantasztikusak. A Valene-t játszó Ficza Istvánra sokáig emlékezni fogok ízes palóc tájszólása és elképesztő arcmimikája miatt. Rétfalvi Tamás Colemanja pont annyira agresszív, amennyire kell. A Welsh atyát alakító Alföldi Róbert lenyűgözően játszik, a búcsújelenete még sokáig megmarad az emberben. Jellegzetes beszédstílusa és gesztusai a darab egyik védjegyévé váltak. Mészáros Piroska igazán Kicsilányos, nála jobb embert nem tudnék elképzelni a szerepre. A rendezés is hibátlan, Gothár Péter ismét remekművet alkotott.

Értékelés:

A Vaknyugat nem "egyszer nézős" darab. A McDonagh - Varró - Gothár trió előadása ad bőven elgondolkodnivalót, most rajtunk a sor: még fülbotmozgatásra se méltatjuk, vagy elgondolkodunk...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.