A "színházőrült" besorolásunknak megfelelően már egy hónapja megvettük a karszalagot a Színházak éjszakájára. Regisztráltunk a programokra, megterveztük az esténket. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy hajnali 1-kor úgy jövök ki a Vígszínházi Csárdáskirálynő összpróbájáról, hogy szomorú vagyok. Szomorú, mert csak egy év múlva lesz újra ilyen! :)

Számomra a Színházak éjszakája délután 14.50-kor indult. Ekkor tettük fel a karszalagokat, innentől hivatalosan is kezdetét vette egy elképesztőnek ígérkező éjszaka.

Először egy 24 órás BKV bérletet vettünk, amely hasznosnak bizonyult, hiszen így könnyen tudtunk a helyszínek között mozogni. Azután a Keleti pályaudvartól a József Attila Színházig metróztunk, ahol regisztráció nélküli kulisszajárás volt, és mi naivan azt gondoltuk, hogy ez a - többi helyszíntől távolabb lévő - színház senkit nem érdekel. Szokás szerint tévedtünk. (Mert alapvetően az a szilárd meggyőződésünk, hogy a színház a XXI. században senkit nem érdekel. Ezt az állításunkat először a márciusi, majd az áprilisi Nemzetis jegyvásárlási roham cáfolta meg. Emellett a Katonás nyílt próbán tapasztaltak és a Színházak éjszakáján látottak is azt bizonyítják, hogy a színház nagyon sok embert érdekel, csak ügyesen titkolják hétköznap. Szerintem ez fantasztikus, abszolút le vagyok nyűgözve!) A József Attila Színházban a bejáratnál szembesültünk a tényekkel: a segítő hölgy kedvesen közölte, hogy délután kettőkor betelt az összes kulisszajárós turnus. Így hát körbenéztünk az előtérben, és sokat tanakodtunk Bakó Márta jelmezeinél, hogy a Hamlet előadáshoz kötődő ruhában vajon melyik szereplőt alakította (a wikipedia alapján a Színészt - a másik tippünk Ophélia lett volna...).

A lekésett lehetőség miatt kissé csalódottan indultunk vissza a belváros felé, ahol a cél a Thália Színház Mikroszínpada volt, ugyanis regisztráltunk a 18.00-kor kezdődő angol nyelvű kulisszajárásra (egyrészt mert tudunk angolul, másrészt mert másra nem volt már hely...). A köztes időben sétálgattunk a városban, igazi "vidéki gyerek feljön Pestre" hangulatban térképpel kerestük a helyes irányt... Végül sikerült pont időben odaérnünk a Tháliához. Itt kiderült, hogy mások is hasonló cipőben jártak a regisztrációval kapcsolatban: végül magyar nyelvű idegenvezetés lett a programból :) Érdekes volt Hofi Géza nyomában járni, felmenni arra a színpadra, ahol egykor ő szórakoztatta a közönséget. Egyébként tényleg arra a színpadra mentünk fel - a Színházat jó ideje nem újították fel, és mióta összevonták a Tháliával, még kisebb költségvetésből gazdálkodnak. Körbejártuk az öltözőket és a hátsó helyiségeket is, majd a kantinban kötöttünk ki, ahol Mogács Dánielék épp szövegösszemondást tartottak :)

Ezek után elzarándokoltunk a Nemzeti Színház Andrássy úti jegypénztárához, hogy megnézzük, hol nem álltunk sorban... Megcsodáltuk a társulat tablóját, és már-már mindennaposnak mondhatóan elszomorodtunk a júniusi búcsú gondolatától.

Egy gyors Burger Kinges kitérőt követően megcéloztuk a Radnóti Miklós Színházat, ahova regisztrációval mentünk a Négy jelenet egy házasságból programra (kb. annyit tudtunk róla, hogy 8 színész szerepel benne). Mindenkinek ajánlom figyelmébe, hogy ha egy esemény 19.30-kor kezdődik, akkor nem jó taktika 19.25-re odaérni, mert már csak a pótszék marad... Az előadás kezdetén a színpadra lépett a Jelenetek egy házasságból c. darab rendezője, Bálint András, aki elmondta, hogy most egy olyan produkciót fognak látni a nézők, amely az előbb említett repertoáron lévő színjáték egy jelenetének több variációja. Először a "rendes" verziót láttuk, Szávai Viktória és Schneider Zoltán előadásában. Majd a továbbiakban Schneider Zoltán rendezővé avanzsált, és a színpadra hívta a fiatalokat: Petrik Andrea és Rétfalvi Tamás egy olyan változatot játszott el, amelyben a szöveg kis változtatásokkal (ingaóra helyett iPad) ugyanaz maradt, de a helyzet fiatalosabb, pörgősebb volt. A színészek először találkoztak a szöveggel, és a rendező folyamatosan beleszólt, igazi "próbahangulat" alakult ki. A következő variáció Kováts Adél és Szervét Tibor duója volt. Ők előre megbeszélték, hogy a nő lesz a szerethető, ártatlan, gyengébb karakter, és úgy játszották, hogy a néző akarva-akaratlanul is erősen vele rokonszenvezett. Az utolsó páros Csomós Mari és Bálint András voltak, náluk a helyszín irodáról szanatóriumra módosult :) Az összes színész fantasztikus volt, szinte hihetetlen, hogy első szövegolvasásra ilyen profin el tudják játszani. Az előadás 1 órás volt, én valahol a felénél éreztem azt, hogy nem bírom tovább: a mellkasom görcsbe rándult a sok röhögés miatt. El vagyok szokva attól, hogy ennyit nevessek. És akkor a Vígszínházi Csárdáskirálynő még hátra volt...

20.30-kor elindultunk a Radnótitól, hogy meglátogassuk a Vígszínházat. Erről a programról a következőt tudtuk:

A legendás darab újjászületik a Vígszínház színpadán. Egy próba, ahogy még sohasem láthatták. Egy próba, ahol a közönség aktív részvételére is számítunk. Egy próba, ami egyből előadássá változik. Egy próba, ahol minden lehetséges… Szereplők: Bata Éva, Borbiczki Ferenc, Börcsök Enikő, Csőre Gábor, Dengyel Iván, Fesztbaum Béla, Géczi Zoltán, Harkányi Endre, Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Igó Éva, Járó Zsuzsa, Józan László, Karácsonyi Zoltán, Kerekes József, Kern András, Kútvölgyi Erzsébet, Lengyel Tamás, Majsai-Nyilas Tünde, Mészáros Máté, Molnár Áron, Péter Kata, Réti Adrienn, Szőcs Artur, Tahi Tóth László, Varju Kálmán, rendező: Eszenyi Enikő.

Egy ilyen beharangozó után nem is volt kérdés, hogy bevállaljuk a 22.00-tól 01.30-ig tartó programot. Az Ibsen-darab óta amúgy is nagyon szeretem a nyílt próbákat, de ez volt a csúcs! Eszenyi Enikő teljesen komolyan gondolta a "közönség aktív részvételét": először kórusnak kérte a nézőket, majd egy váratlan pillanatban felkért minket "gyopárkodni". Ez utóbbi azt jelentette, hogy amikor azt a sort énekelte az éppen aktuális Szilvia, hogy "Hol az ég sűrű hava hull, s a gyopár alatta kivirul...", akkor a nézőknek fel kellett állni, és gyopárt imitálva magasba tartott kézzel hajladozni. Mi lelkesen felpattantunk akkor is, amikor Eszenyi 100 cicát kért a színpadra a "Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád" kezdetű dalhoz :) A végén pedig együtt énekeltük 1000 emberrel hajnali 1-kor, hogy "Húzzad csak, kivilágos virradatig!". Csak azt tudom mondani, hogy nagyon sajnálhatja, aki kihagyta, mert ilyet ritkán élhet át az ember. Csodálatos volt az egész "próba", és bár az operett továbbra sem a kedvenc műfajom, azért én is teli torokból énekeltem, hogy "Az asszony összetör!" :)

Hajnalban rengeteg élménnyel feltöltődve (és a "Hajmási Péter, Hajmási Pál..."-t dúdolgatva) szálltunk be a taxiba. Nem tudnám megmondani, hogy melyik volt az est fénypontja: minden pazar volt! Jövőre is biztosan ott leszünk a Színházak éjszakáján :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.