Tegnap este Alkménével megnéztük a Nemzetiben az Angyalok Amerikában című előadást. Másodszor. Először körülbelül két hónapja, január végén láttuk, és szinte azonnal eldöntöttük, hogy ez az az előadás, amire muszáj újra elmenni. Így jutottunk el a mostanira, és ezért van már jegyünk egy hónap múlvára, a zsöllyébe :) Mert ezt a darabot nem lehet elégszer látni...

(Fotó: Horváth Judit, nemzetiszinhaz.hu)

Szokás szerint jóval előadás előtt értünk a színházba. Nem tudom, hogy más is így van-e ezzel, de én nem csak magukat a darabokat, hanem az egész este hangulatát imádom. A várakozást a színházba vezető úton. Az izgalmat, mielőtt lekapcsolják a fényeket a nézőtéren. Azt a hihetetlen örömöt, ami már a "színház" szó hallatán elfog. Mert mindegy, hogy hanyadszorra látok egy darabot, mindig ugyanazzal a lelkesedéssel készülök rá. A mostani Nemzetiben meg amúgy sincs olyan darab, amit meg lehetne unni.

Az első felvonást a karzat utolsó előtti sorából néztem végig. Legutóbb a balkonon ültünk, és egyébként is rég voltam a karzaton, így most eltartott néhány percig, amíg hozzászoktam a nagy távolsághoz. Nem mondom, hogy madártávlat, de ültem már jobb helyen is. Szegény én, az elkényeztetett balkoni gyerek... :) Miután kizártam a körülöttem ülők folyamatos mocorgását, vagy épp telefonnézegetését (minek jön színházba az, aki már az első felvonás legelején az óráját nézegeti??), teljes mértékben a darabra tudtam koncentrálni. És onnantól már nem érdekelt semmi más, mert csinálhattak körülöttem bármit, semmi nem szakíthatott el a színpadon játszók világától.

A főszereplőt, a homoszexuális, AIDS-ben szenvedő Prior Waltert, a prófétát, Alföldi Róbert játsza, méghozzá zseniálisan! De ezen az előadáson mindenki zseniális. Prior szeretőjét László Zsolt alakítja, aki beteg szerelmét épp a legnagyobb bajban hagyja el. Söptei Andrea több szerepben is feltűnik, ő az angyal, aki megbízza Priort a prófétai küldetéssel, de emellett orvost és hajléktalant is játszik. Szabó Kimmel Tamás hihetetlenül jó a meleg színesbőrű ápoló, valamint a röpködő "utazási ügynök", Mr. Kamu szerepében. Kulka János egy szintén AIDS-es ügyvédet játszik, aki (a saját bevallása szerint) egy "heteroszexuális férfi, aki férfiakkal kúr". Stohl András is egy ügyvédet alakít, aki még magának sem meri bevallani, hogy meleg. Az édesanyja szerepében Udvaros Dorottya látható, aki emellett még több szerepben is feltűnik. Ezek közül szerintem kiemelkedik Ethel Rosenberg, egy Kulka karakterének közreműködésével halálraítélt nő szelleme. És végül, de nem utolsó sorban Tenki Réka, aki az itteni nicknevem "eredetijét", Harper Pittet játsza.

A második felvonást már egy "kicsit" közelebbről, a balkon első sorából láthattam. Ezért köszönet illet egy kedves ismeretlent, aki elcserélte erre Alkméné 7. sorba szóló jegyét! :) Innen határozottan nagyobb élményt nyújt az előadás, örültem a helycserének :) Bár ezzel a mögöttem ülők kevésbé lehettek így, ugyanis néha annyira elmerültem a darabban, hogy észre se vettem, már a balkont a zsöllyétől elválasztó korlátnak támaszkodom... Remélem a hátam mögül is láttak mindent! :))

Az előadás majdnem négy órás, a végén mégis az az érzésem, hogy túl hamar vége lett. A záró jelenet során egy padon ülve beszélgető Alföldi Róbertet, Udvaros Dorottyát, László Zsoltot és Szabó Kimmel Tamást akár még órákon át elnézném. A függönyt követően a YMCA-re ugráló színészek persze hatalmas tapsot kapnak, páran állva köszöntük meg a produkciót :)

Előadás után viszonylag gyorsan letudtuk a ruhatárazást, majd rohantunk a már-már törzshelyünknek számító művészbejáró felé. Mivel esett az eső (és nem akartunk megázni), közvetlenül az ajtó előtt állva várakoztunk. Megérte! Találkozhattunk Stohl Andrással, László Zsolttal, valamint magával Alföldi Róberttel is! :) Nagyon jó érzés látni kedvenceinket a darab után, és szemtől szemben is megköszönni az előadást. Már többen kérdezték tőlem, hogy hogy van bátorságom megszólítani őket. Őszinte leszek, nem nagyon kell hozzá különösebb bátorság. Ők is emberek, ráadásul még csak nem is harapnak, eddig mindenki nagyon kedves volt hozzánk. A legjobb az volt, amikor maga a színész lepődött meg azon, hogy autogramot kérünk :)

Ha már a nicknevem nem sugallta volna eléggé, imádom ezt az előadást. Egyfelől a rendkívüli alakítások miatt, amiket egyszerűen öröm nézni. Másfelől ez egy olyan darab, ami bőven ad az embernek gondolkodni valót. Számomra az egyik legerősebb rész az, ahol Prior a mennyben beszél arról, miért akar, miért kell élnie. Ennél a résznél nem tudom elképzelni, hogy hogyan létezhet olyan ember, aki eldobná az életét. Ha egy beteg ember, akinek épp felajánlják a mennyországot, visszautasítva azt, a földet választja, akkor milyen probléma lehet az, amiért valaki visszautasítaná az életet? De rengeteg más kérdést is felvet: mit tennék, ha én lennék abban a helyzetben, mint Louis: ápolnám a beteg szerelmemet, vagy elmenekülnék? Tudnék segíteni előítéletek nélkül egy beteg, homoszexuális emberen? Szembe tudnék nézni az élet problémáival, vagy elmenekülnék előle egy gyógyszer adta álomvilágba? Isten valóban elment, itt hagyta a Földet, és rajta az embereket, egyedül? Ha igen, visszajön valaha? Nem hiszek abban, hogy egy darabnak csak egy üzenete lehet, így azt sem állítom, hogy az általam felsorolt kérdések lefedik az összeset. Ezek inkább azok, amelyek a legjobban foglalkoztattak/foglalkoztatnak a darab után.

Nem mellesleg az előadást Andrei Serban rendezte, akinek műsoron van egy másik, nekem szintén kedvenc, rendezése a Három nővér is. A rendezőt nem csak a kiváló szereposztás miatt kell dicsérni, a darab tele van zseniális megoldásokkal. A helyszínváltásokat a színpadtechnika teljes kihasználásával teszik egyértelművé. A színpad egyes részei folyamatosan lesüllyednek, majd felemelkednek, egy-egy újabb teret hozva az előadásba. Időnként egyszerre több helyszínt láthatunk, ilyenkor fényekkel segítenek a nézőknek az eligazodásban. A teret felfele is kihasználják, hiszen Söptei Andrea és Szabó Kimmel Tamás többször is repkednek, sőt egyszer még Tenki Réka is átrepül a színpad fölött egy, a repülőgépet jelképező ülésen ülve. 

Az előadásból, ha akarnék se tudnék kiemelni senkit sem. Alföldi Róbert a tőle (általam) megszokott színvonalat is túlszárnyalva játszik, ha színpadon van, akkor nem lehet másra figyelni, csak rá. Tartja a kapcsolatot a nézőkkel, többször kinéz felénk, és arcjátékával sokszor hozzáad egy-egy mondat jelentéséhez. A szövegében rengeteg olyan részlet van, amiről azt gondolhatjuk, nem csak Priorra, hanem az őt játszó színészre is igaz lehet. László Zsolt szintén óriásit alakít, átjönnek az érzelmei: a folyamatos tépelődése, hogy menjen, vagy maradjon, illetve a bűntudat, miután a távozás mellett döntött Szabó Kimmel Tamás szerintem a Hamlet mellett ebben a darabban játszik a legjobban, az általa játszott karakter se nem túl sok, se nem túl kevés. Kulka János is hozza a kötelezőt, a mindenki által utált ügyvédet, akinek lehet akármekkora a hatalma, a betegség legyűri és végül az emberek legkisebb sajnálata nélkül hal meg. Stohl András is remekül játszott, (bár bevallom nem vagyok a legnagyobb rajongója, de mégis) minden elismerést megérdemel az alakítása. Az angyalt játszó Söptei Andrea is óriási volt az este, különösen tetszett az a rész, amikor egy hajléktalan szerepét játszotta. Udvaros Dorottyáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Az ő esetében egyébként is megdöbbent, mennyi arca van, ebben a darabban is több szerepben tűnik fel: mormon anya, a legidősebb bolsevik, öreg rabbi, orvos, valamint Ethel Rosenberg, és mindet tökéletes hitelességgel hozza. Tenki Rékát pedig ebben a darabban szeretem a legjobban, ő is teljesen más arcát hozza, mint amit korábban, az Ember tragédiájában látott alakítása alapján vártam volna.

Mindent összevetve ez egy rendkívüli előadás, rendkívüli színészek rendkívüli alakításával. Elgondolkodtat, megnevettet, és amint kilépsz az ajtón az fog eszedbe jutni: "Mikor jövök legközelebb?"' :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.