Megnéztük az Angyalok Amerikában című előadást. Másodszor. Fantasztikus volt. Másodszor.

(FELHÍVÁS: mielőtt valaki órákat állna sorba, vagy idejét pazarolná az online jegyvásárlásra, vagy elfogadná az ajándékjegyeket; azelőtt olvassa el az előadás szinopszisát!! Akit zavar a homoszexualitás, az AIDS, a helyenként naturalista ábrázolásmód, az obszcén megfogalmazás; az adja el a jegyét azoknak, akik képesek úgy végigülni egy előadást, hogy közben nem nézegetik percenként a mobiljukat!! Köszönöm.)

(Fotó: Horváth Judit, nemzetiszinhaz.hu)

Szóval Angyalok. Amerikában (vagy a Hősök terén, ez részletkérdés). Nem akarok nagyon belemenni a történetbe, Harper már leírta elég részletesen. Csak a kedvenc részeimet szeretném megosztani.

Először is, a nyitójelenet. Ritka az olyan előadás, ahol már a nyitányon fent van az egész szereplőgárda a színen. A jelenet (fény- és látványtechnikai szempontból) erősen hasonlít a zárójelenethez (illetve a tapsrendhez), ez egy korrekt keretet ad az előadásnak.

Másodszor, a poénok. Alapvetően az egész előadás vicces hangnemű (attól eltekintve, hogy a mondanivalója oly mértékben súlyos, hogy poénok nélkül a végén több száz ember ülne melankolikusan magába fordulva a székeken még órákig...), és erre a színészek még rátesznek egy lapáttal (László Zsolt fantasztikusan adja elő a homoszexuális szeretőt, aki irtózik mindenfajta szenvedéstől és bajtól, ami nem illik bele az ő "neoliberális" világképébe). Külön kiemelném Kulka János Roy Cohn-alakítását, ami nagyon erősen hozzájárul az előadás sikeréhez: nehezen tudnék nála megfelelőbb színészt elképzelni erre a szerepre. Kulka rendkívül széles érzelmi skálán játszik, végig nagyon magas színvonalon.

Aztán a prófécia megérkezése. Nem akarok nagyon spoilerezni, de annyit azért elmondok, hogy szerintem ez az egyetlen olyan dráma, amelyben a prófétákat (is) szexuális úton jelölik ki. Egyszóval nem véletlen az a 16-os korhatár-besorolás a színlapon...

A második felvonás elején Udvaros Dorottya alakítja a legöregebb élő bolsevikot. Ez is egyfajta keretet ad, hiszen az első felvonás nyitójelenetében is az ő monológja látható. Mind a két jelenet/szerep alapvetően meghatározza a továbbiakat, hiszen a második felvonásban többször is előkerül a téma (politikai nézetek).

Ebben a felvonásban többször is van olyan, amikor csak a főszereplő Prior Walter áll a színpadon. Minden szem rászegeződik, a gyér megvilágításban rá van kényszerítve az ember, hogy az egyetlen világos pontra nézzen. És mit lát? Egy ember kitárulkozását. Mert ezek a jelenetek, ezek a pillanatok oly őszinték, oly tiszták, hogy nehezen tudjuk elhinni, hogy ez "csak szerep". Itt ennél többről van szó. A nézők nagy része érzi: itt Alföldi Róbert önmagáról is beszél (mint ahogyan teszi azt szinte az összes többi darabjában is). Hogy valaki egyedül kiálljon estéről estére 600 ember elé, és ilyen volumenű monológokat adjon elő, ahhoz hihetetlen lélekerő és kiemelkedő színészi tehetség kell. 

A második felvonásban lezárulnak a cselekmény főbb vonalai: elbukik, akinek el kell buknia; tovább él és küzd, aki élni és küzdeni akar. Az utolsó jelenetben a négy főszereplő ül egy padon, és beszélgetnek. Végtelen nyugalom árad belőlük. Prior Walter az, aki a második felvonás második felében (miután nem kíván élni prófétai megbízatásával) olyan élni akarást és erőt sugároz, amelyből minden néző el tud tenni valamit magának. És ahogy ott ülnek a padon, és a jövőről, a hogyan továbbról beszélgetnek, szinte elhisszük nekik, hogy majd egyszer a mi sorsunk is jobb lesz. Katartikus lezárásként pedig megjelenik a Hősök tere a háttérben. Akkor most hol is vagyunk?

Őszintén bevallom, nekem ez az egyik kedvenc előadásom. Persze, nehezen tudom eldönteni, hogy a sok jó közül melyik a legjobb; de ez valamiért az átlagnál jobban megfogott. Talán a mondanivaló ereje miatt (lehet, hogy közhely, de rám nagy hatással volt), vagy a színészek őszinte és odaadó játéka miatt (ld. Prior Walter), nem tudom.

Egy biztos: az Angyalok Amerikában című előadás egy életre szóló élmény!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.