2013.04.30. 23:24
Angyalok Amerikában, majdnem utoljára...
Nemzeti Színház, Angyalok Amerikában, zsöllye 3. sor, fergeteges előadás, állótaps, művészbejáró...
Lényegében ennyiből állt a vasárnap délutánunk, egyetlen sorban le lehet írni. És mégis, annyival több volt ennél...
...mert a Nemzeti Színházban voltunk, ami nem csak egy színház, hanem az A színház, ahova az elmúlt év során olyan sokat jártunk, és ahova már egyre kevesebb jegyünk van...
...mert az Angyalok Amerikában-t néztük, Tony Kushner Pulitzer-díjas darabját, melyet már csak egyszer látunk, és amelyből már csak 3 előadást játszanak a Nemzetiben...
...mert a zsöllye harmadik sorában ültünk, ahonnan mindent lehetett látni, tényleg, még a legapróbb grimaszokat is, ráadásul majdhogynem olyan közel voltak hozzánk, mint a Gobbi Hilda Színpadon.
...mert egy fergeteges előadást láttunk, Andrei Şerban rendezésében, nagyszerű színészekkel, mint Alföldi Róbert, Udvaros Dorottya, László Zsolt, Szabó Kimmel Tamás, Kulka János, Tenki Réka, Söptei Andrea és Stohl András, akik olyan színvonalon játszották végig a 3 óra 45 perces előadást, hogy minden elismerésem az övék.
...mert a végén a nézők állótapssal köszönték meg az előadást: körülbelül tíz percig biztosan tapsoltunk, eleinte ülve, de aztán szinte egyszerre álltunk fel mindannyian; és ebben nem csak az előadás, hanem az elmúlt öt év iránt érzett hála is benne volt.
...mert utána megint a művészbejárónál kötöttünk ki, ahol találkoztunk Szabó Kimmel Tamással és Söptei Andreával, akik mindketten nagyon kedvesek voltak.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.