Péntek este: előadás, szombat: beszélgetés a mai magyar színházról, közönségtalálkozó és a sorban állás megkezdése a vasárnapi jegyvásárláshoz... Az egész hétvégénk a színház körül forgott, úgy döntöttünk, az alvást ideiglenesen hanyagoljuk. Azt hiszem drága őrült barátnőim már minden lényegeset elmondtak... De még mindig lenne bőven mit mesélni! Én viszont csak kiegészítem őket.

Amikor fél nyolckor kiléptünk a Nemzeti Színház ajtaján, én már elég fáradt voltam. Pedig még bőven volt hátra addig a pillanatig, amíg újra beléphettünk, de ez nem igazán zavart. Már akkor ott volt a második ember, mégpedig a kutyusával együtt, majd később befutott a barátnője is. Jókat mulattam az eszmefuttatásaikon, jó fejek voltak. Ráadásul a hármas számú jelölt a sorban állásban nem más volt, mint egy barna kisegér. Nagyon aranyos volt, párszor feltűnt a színen, felmérte a terepet, de végül - a neki kitett egy darab száraz kutyakaja ellenére - úgy döntött, hogy otthagy minket. Talán belátta, hogy nincs esélye, és eliszkolt.

Eközben az egyikük telefonja többször is megszólalt, nem tudtam pontosan kivenni, de az egyik csengés után rákérdeztem, és jól tippeltem: a csengőhang a Lumnitzer nővérek c. film végén elhangzó dal, amit Alföldi Róbert énekel. Öt percen belül már mindhármunk telefonján rajta volt a szám. Szóval az egész jó buli volt, de azért természetesen elég fárasztó. Viszont adott egy kis erőt, amikor néhányszor meghallgattam a dalt. (Pár "Hallelujah" és "Nem törnek át!" az ember fülébe ilyenkor csodákra képes! :D )

Aztán kb. 11-től megvolt a keménymag (nagyjából 10 ember), és körülbelül hajnali négyig nem jött új ember. Klassz kis társaság volt, nagyon jókat beszélgettünk, többnyire színházzal kapcsolatos témákról, de másról is. Beszéltünk a biztonsági őrrel is, aki szintén nagyon kedves volt. Azt mondta, hogy arra ugyan nincs engedélye, hogy kinyissa nekünk az ajtót, hogy bent várakozhassunk és ne fázzunk, de ha a művészbejárón bemegyünk, használhatjuk a mosdót. Ezért a felajánlásért mindenki egyaránt hálás volt és megkönnyebbült, hogy nem kell olyan későn (és hidegben) közeli benzinkutakat keresgélni. Ezúton is szeretném megköszönni a Nemzeti dolgozóinak, az éjszakásoknak!!! Nagyon sokat segítettek!

Végül azoknak, akik minderre csak annyit reagálnának, hogy "ezek őrültek!" azt válaszolnám, hogy semmi megvetni való nincs abban, hogy szeretnénk bejutni a színházban hamarosan megszűnő előadásokra (plusz még néhány családtag / barát / osztálytárs / tanár). És ha ehhez az kell, hogy pár órával kevesebbet aludjunk, akkor ki sajnálná rá ezt az időt... Ha csak ennyit kell tennünk, nekünk bőven megéri!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.