Az idei tanév kötelező olvasmányai közül számomra az egyik mumus Katona József remekműve, a Bánk bán volt. Remekmű, mert ez az a dráma, amelyet minden magyar ember ismer és elismer. És mumus, mert egy gyötrelem volt olvasni. Talán ezért is vártam nagy izgalommal április 19-ét, amikor osztállyal eljutottunk a Nemzeti Színház Bánk bán - junior előadására. Hogy megváltozott-e a véleményem a drámával kapcsolatban?...

(Fotó: Gordon Eszter, nemzetiszinhaz.hu)

... Igen.

A színház egyik legnagyobb ütőkártyája, hogy képes a színpadon életre kelteni olyan dolgokat, amik nem működnek annyira jól papíron (nem is csoda, hiszen Katona is drámát írt, ami színpadra való, nem papírra). Képes érzelmeket megjeleníteni, konfliktusokat érzékeltetni. A Bánk bán esetében ezek különösen fontosak, hiszen az egész dráma a konfliktusokra, és azok megoldására épül.

Nem hiszem, hogy csak nekem okozott problémát Katona József művének elolvasása. Kötelező olvasmányról van szó: muszáj elolvasni, nem muszáj szeretni. Katona 1819-ben írta meg a végleges verziót, ez - akárhonnan nézzük - nem ma, és nem is tegnap volt. Ahhoz, hogy egy 16-17 éves diák ezt a művet 2013-ban megértse (sőt, megszeresse), valami plusz kell. Valami, amitől a szituáció könnyebben befogadható lesz. Valami, ami megmozgatja a diákok fantáziáját. Valami, ami az ő nyelvükön szól hozzájuk, annak ellenére, hogy Katona szövegét mondja. És ez a valami, ez a plusz, ez a más: a Bánk bán - junior.

Junior, mert fiatal színészek játsszák, fiatal közönségnek. Junior, mert friss, mai, nem akar 19. századinak látszani, és csak a történetre koncentrál. A fókuszban a konfliktusok, az érzelmek állnak. Semmi körítés, semmi felesleges elem. Adott 12 színész, egy színpad, és egy medence. Oldják meg. :)

A nyitójelenetben együtt a királyi udvar. Vacsorához készülődnek, mindenki eszik. És mindenki máshogyan eszik: egyesek majszolva, mások habzsolva. Aztán elkezdődik a buli. Medence-parti Gertrudiséknál. Aki nem fürdőruhában pancsol a medencében, az a húrok közé csap. Előkerül a gitár, a dob. Azonban már itt is lehet érezni, hogy valami nincs rendben. A forrongó indulatok vulkánként törnek ki Peturból: földhöz vágja a tányérját. És ezzel elindulnak az események.

Petur az egyik kulcsfigura: ő lázítja a magyar főurakat Gertrudis ellen, ő hergeli az ellenállókat. És a nézők is akarva-akaratlanul a részesévé válnak az előadásnak: kis piros-fehér-zöld zászlókat osztanak szét a közönség soraiban, akik ezáltal a pártütőkhöz csatlakoznak (a történet ugyan 1213-ban játszódik, de a trikolór használatának szimbolikus jelentéstartalma egyértelmű).

A darab negatív karaktere, "főgonosza" Gertrudis. Mindenkit próbál irányítani, befolyásolni, és egy cseppet sem törődik a nép problémáival. Hazájából meghívott vendégei számára az udvari mulatozások rendszeressé válnak. A király távollétében a királyné mindenkin átgázolva önnön jólétét tartja szem előtt: ha ő remekül szórakozik, más kit érdekel?

A címszereplő Bánk bán a történet kezdetén országjáró körúton van, de Petur hívására hazatér. És azt látja, hogy feleségére, Melindára a királyné öccse, Ottó próbálja elcsábítani; a királyi udvar pedig teljesen elzüllött. A lelkében dúló harc folyamatosan fokozódik, mígnem egy rossz pillanatában megöli a királynét. A csatából megérkező király pedig a lehető legkegyetlenebb büntetést szabja ki: nem öli meg, Bánk bánnak élete végéig együtt kell élnie a bűntudattal.

Az előadás központi motívuma a medence. Már belépéskor minden szem arra szegeződik: mit keres 4 m³ víz a színpad közepén? Számomra a fényűzést szimbolizálja, az udvar pazarló életmódját, az ipari méretű pocsékolást. Szabadon fröcskölik szerteszét a vizet (az első sorban ülő nézőknek a székére van készítve egy törülköző, nem véletlenül...), és nem törődnek azzal, hogy közben az ország nagy részén az emberek éheznek. A medence egy eszköz, és a rendező bátran kihasználja a benne rejlő lehetőségeket. Az úszással, az ugrálással, a folyamatosan mozgásban lévő vízzel az előadás hihetetlenül pörgőssé válik. A néző egy pillanatig sem unatkozik, mert mindig történik valami: egyszer Ottó száguld át a víz felszínén egy mozgatható csúszkára ugorva, majd Biberach csobban egyet fürdőnadrágra vetkőzve. A víz olykor éltető erő, máskor gyilkos hullám: Gertrudis a medencében vérzik el Bánk gyilkos szúrása után. A kékesen derengő folyadék lassan pirosba csap át...

A Bánk bán - junior előadás abból a szempontból is nagyon különleges, hogy rengeteg zenei betét van benne. Egyszer a színészek zenélnek, másszor a háttérből szól a dallam, de az egész darabot végigkíséri valamiféle lüktetés. Ezáltal a fiatal korosztály (amelyik talán inkább musicalhez van szokva, vagy még ahhoz sem...) is magáénak érzi a környezetet, noha ez közel sem musical. 

A megértést talán legjobban elősegítő változtatás az idegen nyelvekkel való jelzésszerű játék. A műben többször elhangzik, hogy Gertrudis merániai (német), Mikhálék pedig spanyol nyelvterületről származnak. Katona nem fektetett nagy hangsúlyt erre, itt azonban visszatérő motívum, hogy a rokonok egymás között anyanyelvükön beszélnek. Csak néhány szót ugyan, de ezzel mégis kifejezik azt, hogy ők nem magyarok, és teljesen soha nem is lesznek azok.

Az előadás minden szereplőjét fiatal színészek játsszák. A drámát olvasva nekem olyan érzésem volt, hogy Bánk bán nagyjából 40-50 év körül lehet, II. Endre pedig 50-60 között. Ehhez képest a színpadon - legnagyobb megdöbbenésemre - az átlagéletkor 25 volt...

Gertrudis szerepében Bánfalvi Esztert láthatja a néző. Rövid hajával és kihívó öltözékével kellően ijesztő képet alkot, amely megtestesíti a királyné uralkodói nagyságát és kétszínű jellemét.

Ottót Mátyássy Bence játssza. A fiatalember - aki elcsábítja Melindát - alattomos és ravasz módon próbálja még a saját nővérét is átejteni. Amikor megöli Biberachot, akkor mutatkozik meg igazi énje: nem képes uralkodni magán, legyen szó akár szerelméről, akár ellenségéről.

Biberachot Földi Ádám alakítja. Az előadás egyik legkiemelkedőbb színésze. Biberachról igazán sosem lehet eldönteni, hogy kinek az oldalán áll. Szerepe szerint - mai szóhasználattal - ő a maffia embere. Azzal azonban még ő sem számol, hogy (miután segített Ottónak Melinda elcsábításában) egy szerencsétlen megszólalásáért életével fizet. 

Bánk bán megformálója Fehér Tibor. Az alig 25 éves színész hibátlanul játssza a főszereplőt. A szemünk előtt veszti el családját (Melindára és a gyermekükre Ottó emberei rágyújtják a házat), miközben az ország sorsáért is felelősséget érez, továbbá Gertrudis megölésének bűne is nyomja a lelkét. Erős alakításával nem hagy kétséget afelől, hogy érett a szerepre: a záró soroknál tükröződik rajta Bánk bán egész lénye.

Melindát Radnay Csilla játssza. A Hamlet után egy újabb szomorú szerepben láthatjuk őt: itt is megerőszakolják, ezután megőrül, majd meghal. A hűség mintaszobra ő, aki - az Amphitryon-beli Alkménéhez hasonlóan - csak akkor csábítható el, ha nincs magánál, és ha egy felsőbb erő korlátlan hatalmával teljesen megsemmisíti őt.

Mikhál és Simon szerepét Szatory Dávid és Előd Álmos kelti életre. Teljesen egy hullámhosszon vannak, könnyen elhisszük nekik, hogy testvérek. Fiatalos lelkesedésük az egész pártütési akciót átitatja.

A pártütők vezéregyénisége Petur, akit Makranczi Zalán játszik. A Hamlet után itt egy sokkal energikusabb, erőteljesebb, és indulatosabb karaktert alakít. Az előadás során többször is "kikacsint" a nézőkre, az ő szövegében van a legtöbb áthallás, utalás a mai korra, társadalmi és politikai viszonyokra.

Tiborc figuráját Farkas Dénes teszi emlékezetessé. Ha Biberach volt a "maffiózó", akkor Tiborc a "hajléktalan". Humoros módon adja elő az éhező, és a népet képviselő szegénylegényt: az üvegét a medencéből tölti fel, és az otthagyott ételmaradékokat sietve elcsomagolja. 

Izidóra (a királyné szolgálója) Martinovics Dorina által kel életre. Kis szerep ugyan, de azt az egy jelenetet, amikor elbúcsúzik, kiválóan teljesíti. László Attila Solom mestert játssza. Ez is csupán egy mellékszerep, igazán csak a végén jut szöveghez (amikor a király mindenkit kikérdez az eseményekről), László Attila mégis szívét-lelkét beleadja az alakításba. Éppen ettől válik ő az egyik legjobbá, mozdulataira és mimikájára még sokáig emlékszik a néző.

Az utolsó színben feltűnő II. Endre királyt Szabó Kimmel Tamás formázza meg. Fájdalma és szenvedése felesége elvesztése után szinte ordít az arcáról, ő maga mégis higgadt módon, királyi nyugalommal teszi a dolgát: felkutatja az igazi okokat, és lezárja a konfliktusokat.

A zárójelenetet nem Katona József írta, hiszen ő 6 évvel a Szózat keletkezése előtt meghalt. Az Alföldi Róbert rendezte előadás csúcsa az utolsó kép: II. Endre és Bánk bán egymás mellett, a holtak felett állva énekli - szaggatott, disszonáns stílusban - a magyar irodalom egyik leghíresebb pár sorát.

Az előadás elemi ereje a Szózat első két versszakával kiegészülve maradandó nyomot hagyott bennem. Ólomsúlyként zuhant rám a felismerés a taps közben: Alföldi Róbert ezen az estén két dolgot is véghezvitt.

Elsőként rádöbbentett, hogy miért kötelező olvasmány a Bánk bán minden magyar ember számára - ez az a mű, ami még 300 év múlva is aktuális lesz. Az előadás közben rájöttem arra, amire olvasás közben nem sikerült: ez rólunk szól. Szerelem, hűség, politika, szegénység. Lehet, hogy a mű keletkezési éve 1819, a történet pedig 1213-ban játszódik, de a témák mindig ugyanazok maradnak.

A második dolog pedig, hogy az előadás után végre megértettem, hogy miért énekeljük a Szózatot minden ünnepség után. Eddig számomra csupán a "kötelező zárszó" volt. De ezen az estén világossá vált, hogy miről is szól valójában. A szöveg és a dallam érzéssé vált, a sorok értelmet nyertek.

Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kívűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.