64 jegy.

16 előadás.

31 óra alvás nélkül.

14 óra sorbanállás /-ülés/-fekvés/-alvás.

3 elvetemült színházőrült.

1-es rajtpozíció a Nemzeti Színház utolsó "alföldis" jegyvásárlási rohamában a színház ajtaja előtt.

(Fotó: Puska Judit)

Nem hiszem, hogy valaha is csináltam ennél őrültebb dolgot. Amikor megtudtuk a pontos dátumot az utolsó jegydömpingre vonatkozóan, akkor kevesebb, mint egy perc alatt eldöntöttük, hogy ott leszünk. Kevesebb, mint egy nap alatt eldőlt az is, hogy mikor leszünk ott... Legutóbb (március 4-én) sokat gondolkoztunk azon, hogy hajnali 3-ra, vagy 4-re menjünk. Végül 4-re mentünk, és a következő ember 6.15-kor jött. Akkor 6 órával nyitás előtt odaállva elsők voltunk, és mindenre sikerült jegyet vennünk (összesen 38-at). Most ha szintén 6 órával nyitás előtt mentünk volna, akkor a 20. pozícióból, erősen megcsappant esélyekkel vághattunk volna neki a dolognak. Ezért volt hatalmas szerencsénk a Velencei kalmár c. előadáshoz kapcsolódó Kritikus Órával, mert így nem kellett azon gondolkodni, hogy hol alszunk, és mikor állunk be. Egyszerűen odamentünk a programra, majd utána kiléptünk az ajtón, és lecövekeltünk a lábtörlőn.

Számomra a legjobb dolog az volt az egész éjszakán átívelő várakozásban, hogy hasonló érdeklődésű emberekkel voltam körülvéve. Mindenki jókedvű volt, mindenki kedves volt, és mindenki egy dolog miatt volt itt: szereti a (jelenlegi) Nemzeti Színházat. Nagyon jó beszélgetőpartnerekkel ismerkedtünk meg, és külön öröm volt, hogy senki nem lett dühös (vagy nem mutatta), amikor megsúgtuk, hogy körülbelül mennyi jegyet szeretnénk. Sőt, inkább egyfajta érdeklődéssel vegyes büszkeséget éreztem az emberek részéről. Mindenki csodabogárként figyelte a 3 középiskolást, akik imádnak színházba járni (bulizás helyett), és sorbanállás közben pedig a Szózatot tanulják memoriter céljából... :)

Gyakorlatilag a legjobb helyről vártuk a nyitást. És mégis, az esélye, hogy mindre sikerül jegyet venni, rendkívül alacsony volt. Miért? Mert az Andrássy úti jegyirodában 4 párhuzamos pénztár van, itt pedig 2. Továbbá az online felület is többé-kevésbé működött. Éppen ezért egy komoly taktikát kellett kidolgoznunk arra vonatkozóan, hogy milyen sorrendben, és mennyi jegyet vegyünk. A dolog legnehezebb része az volt, hogy a nem nagyszínpados előadásokon személyenként 2 db-os korlátozás volt. Mi pedig 3-an vagyunk... Mi lett volna, ha mire eljutunk a második emberig, már nincs meg a 3. jegy? Hogy osztjuk el? Ezek voltak az éjszaka nagy kérdései. Főleg emiatt volt fontos, hogy egy nagyon ütős, gyorsan elmondható, pontos taktikát kialakítsunk. Több tényezőt is figyelembe kellett venni.

1. Prioritás - Kinek mi a fontossági sorrend? Ki miről nem szeretne semmiképpen lemaradni? Ezek az egyénileg összeállított listák különös hasonlóságot mutattak egy dologban: a dobogósok mindegyikünknél a Mephisto, a Három nővér, és az Angyalok Amerikában voltak. Érdekesség, hogy ezek közül a Mephistora már van jegyünk május elejére, a Három nővért már mindannyian láttuk legalább egyszer, az Angyalok Amerikában-t pedig negyedjére terveztük megnézni. Akkor miért kerültek ilyen előkelő helyre? A Mephisto utolsó előadása lesz az évadnak és egyben az elmúlt 5 évnek az utolsó előadása is. Ez lesz a hattyúdala az Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színháznak. Ez lesz az az előadás, amiről mindenkinek van véleménye. A Mephisto már most fogalom, pedig még be sem mutatták... A másik kettő pedig ikonikus darabja a repertoárnak. A Három nővér klasszikus szövegű, de modern köntösű előadás, kiváló színészi teljesítményekkel. Az Angyalok Amerikában a jelenleg futó darabok egyik legjobbika, és méltán világhírű (ld. New York Times).

2. Dátum - Kinek mikor jó? Bármennyire is az ellenkezője tűnik igaznak, azért nekünk sem minden időpont megfelelő egy ilyen színházi látogatásra. Gondolni kell vizsgákra, versenyekre, és a június közeledtével az osztálykirándulásokra is. Komoly logisztikai probléma volt kisakkozni, hogy kinek mikor jó. Még szerencse, hogy volt időnk bőven...

3. Darabszám - Milyen bontásban legyen? Ha 5-en megyünk, akkor 4/1 vagy 3/2? Ehhez segítséget kellett kérnünk, mert a színház honlapján megjelent korlátozási információk nem voltak teljesen egyértelműek. Miután eligazodtunk a pontos szabályokat illetően, megkezdődött az agyalás. Végül sikerült egy nagyon jó rendszert kidolgoznunk.

4.  Érdeklődés - Vajon milyen ütemben fognak fogyni? Ez most különösen nehéz tippelés volt, mert a Mephisto, a Velencei kalmár, és az Angyalok Amerikában kivételével szinte az összes előadás egyszer vagy kétszer van műsoron május-június hónapokban. Így sejthető volt, hogy nem lesz sétagalopp...

5. Módosítás - Arra is gondolnunk kellett, hogy mit csinálunk abban az esetben, ha egy adott időpontra már nincs hely. Megpróbáltunk minden alternatív lehetőséget felírni, hogy ne ott kelljen gondolkodnunk.

Ennek a taktikának az összerakása kb. 1 órát vett igénybe. Amikor felkelt a nap, akkor már elég világos volt ahhoz, hogy világosan lássuk: a helyzet egyre rosszabb. Míg múltkor nyitáskor a híd közepén állt a sor, most a függöny után! Minket ez nagyon nem érintett, hiszen elsők voltunk, de azért próbáltunk szomorúan nézni a mögöttünk állókra...

A jegyvásárlásnál minden simán ment...

... volna, ha a nyomtató nem omlik össze! Az első adag (3 adagra bontottuk a jegyeket, a korlátozásokra tekintettel) bediktálása után a nyomtató úgy döntött, nem hajlandó 30 jegyet kinyomtatni. Nagyjából fél óra szenvedés után végül már majdnem feladtuk, amikor az informatikus egyetlen pöccintésétől helyreállt a világ egyensúlya, és megindult a jegyözön! :) Ekkor jöttem rá, hogy én mennyire szeretem a nyomtató hangját. Olyan megnyugtató...

Miután mindent elintéztünk, kifizettünk, átvettünk, odaadtunk, azután végre leülhettünk. Kifújtuk magunkat, lelkesedtünk pár percig (...), majd nekiálltunk az osztásnak, számolásnak. 28 kemény és fárasztó óra után komoly gondot okozott a (2160 x 2)/2 = 2160 művelet elvégzése is, ehhez a számológépemet hívtuk segítségül :D

Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy megérte. Megérte egész éjjel ott fagyoskodni az ajtóban, megérte karikás szemekkel kóvályogni Budapesten (hiszen előtte is csak 6 órát aludtunk, a péntek esti Velencei kalmár előadás miatt...), és megérte az összes spórolt pénzemet elkölteni. Ott leszünk az évad utolsó Három nővér, Angyalok Amerikában, és Mephisto előadásain. Ott leszünk mindenen, amit elterveztünk.

Köszönjük a jegypénztárosok kitartó munkáját! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.